December hónap első dekádjában a mediterrán frontok hatására országszerte jelentős mennyiségű csapadék hullott, ekkor az átlaghőmérséklet még a sokéves átlag környékén alakult. A hónap közepén a mediterrán ciklon hátoldalán lezúduló hideg levegő hatására erős lehűlés kezdődött, havazott az Északi-Középhegység magasabban fekvő területein, rövid ideig még összefüggő hótakaró is kialakult. A hónap közepén ismét lassú felmelegedés kezdődött, de a csapadékos időjárás tovább folytatódott. A hónap második felében is folytatódott a csapadékos idő, ekkor már a lehullott csapadékmennyiség országszerte meghaladta a helyben szokásos átlagot. A hőmérsékleti maximumok az ország északkeleti felében 3-5 °C körül, a délnyugati felében 10-12 °C körül alakultak. Az ország keleti felében, különösen Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyében jelentősen megnőtt a belvízzel borított területek aránya. A nagy mennyiségű csapadéktól sokan a pocokpopuláció összeomlását remélték, de a táplálékbőség ellensúlyozta a kedvezőtlen időjárás hatását.

 

 

A január hónap időjárását továbbra is a mediterrán ciklonok határozták meg. A hónap eleji enyhe időt egy rövid, hideg, csapadékos periódus követte. A hónap közepére jelentősen csökkent a csapadékhajlam, melynek hatására jelentősen javult a belvízhelyzet. A hónap közepén éjjelente még gyakran fagyott, de a nappalok már fagymentesen teltek. Az egymást követő időjárási frontok hatására hol enyhébb, hol hidegebb légtömeg sodródott felénk, de összeségében az átlaghőmérséklet meghaladta a sokéves átlagot. A csapadékmennyiség eloszlása országrészenként már jelentős eltérést mutatott, jellemzően az átlag körüli vagy némileg az alatti volt.

Február hónapban beköszöntött a tavasz, a havi (február 26-ig mért) átlaghőmérséklet jelentősen meghaladta a sokéves átlagot, a napi maximum-hőmérséklet a hónap során többször is elérte a 18 °C-ot. A növények nedvkeringése, fejlődése beindult, és a hónap vége felé már a március végén megszokott fenológiai állapotokat láthattunk. Februárban jelentős mennyiségű csapadék nem hullott, jellemzően nem érte el a sokéves átlagot. A csapadékmennyiség ugyan nem volt sok, de sokszor esett kis mennyiség, ami növényállományokban nagyban elősegítette a kórokozók felszaporodását. 

 

 

   A polifág károsítók közül a mezei pocok (Microtus arvalis) populációjának mérete nem csökkent jelentősen a téli hónapok alatt. A pocokpopuláció nem omlott össze a csapadékos decemberi időjárás hatására sem, mivel csak rövid ideig volt „komolyabb” lehűlés, a dús vegetáció a tél folyamán elegendő élelmet biztosított a populáció számára. Az enyhe időjárás és a táplálékbőség következtében a pocokpopuláció nem gyengült le a tél végére, ezért komolyabb járványos megbetegedés nem tizedelte meg az állományt. Az enyhe idő és a táplálékbőség miatt vélhetően a szaporodás is korábban fog elkezdődni, ezért a téli mortalitás hatása hamar el fog tűnni.

 

 

 

    A repce az enyhe időjárás miatt jól telelt, a repceállományok többsége jól (túl) fejlett, nem jelentős a téli levélveszteség. Az enyhe téli időjárás hatására a Dunántúlon már január végén, február első napjaiban tömegesen megjelentek az ormányos bogarak (repceszár-ormányos (Ceutorhynchus pallidactylus; Ceutorhynchus napi) a csapdában, az egyedszámuk pár nap alatt meghaladta a védekezési küszöbértéket. A Dunántúlon a tömeges betelepedés február első dekádjára volt tehető, míg az Alföldön ez a „hűvösebb” időjárás miatt február közepére tehető. A kórtani problémák azokon a területeken, ahol elvégezték ősszel a regulátor kijuttatását, egyelőre nem jelentősek, ahol az nem történt meg, a fóma (Phoma lingam) megtalálható az alsó leveleken.

 

 

    Az őszi kalászosok szintén jól teletek, az őszi búzák jelenleg a bokrosodás végi állapotban, az árpák a szárba indulás állapotában vannak. A fenológiák tekintetében a Dél-Dunántúl hozzávetőlegesen 10 nappal előrébb van Kelet-Magyarországhoz képest. Az enyhe, csapadékos (nedves) téli időjárás miatt a kórokozók őszi fertőzései sikeresen átteletek, szaporodtak az állományokban. A Dunántúlon és az Alföld egyes régióiban a nedves, enyhe idő miatt február elején a szeptória (Septoria tritici) megjelent az állományokban. A szeptóriafertőzés mértéke jellemzően gyenge, de előfordulnak közepesen-erősen fertőzött terültek is, a fertőzés mértéke erősen fajtafüggő. 

Az lisztharmat (Blumeria graminis) miceliális formában sikeresen áttelelt az állományokban, jellemzően öreg szürke telepeket találunk. A február végi meleg, „párás” és napos idő hatására a telepek szélén már megjelentek a fehér fiatal sporuláló részek is. Egyelőre gyenge-közepes a fertőzés, de mivel már most elkezdődött a sporuláció, kedvező időjárás esetén felfuthat a fertőzés.

 

     A rozsdagombák (Puccinia triticina, P. striiformis) uredo telepei is sikeresen átteleltek, jelenleg még nem nőtt az őszi fertőzés, de amennyiben folytatódik a meleg, szeles, párás idő, gyors felszaporodás várható.

 

     A kártevők közül már február közepén megjelentek a levéltetvek szárnyas alakjai és a vetésfehérítő imágók, ami miatt vélhetően a kártétel is korábban fog jelentkezni.