K: Mióta dolgozik növényvédő mérnökként?
CSA: Önállóan 25 éve.
K: Az elmúlt 25 évben hogyan változott a csávázási metodika?
CSA: Alapvetően gombaölőszeres csávázószerekre alapoztunk, a talajfertőtlenítés, mint technológiai elem erősebben volt jelen. ’86-’92-ig nagyot ugrottak a kukorica-termésátlagok, elsősorban a szuperintenzív kukoricatermesztési rendszerek bevezetése miatt, amelynek a KITE is egyik vezéralakja volt. Ezzel jöttek be a fejlett öntözőrendszerek, a lineárok, a talajmintavételre alapozott műtrágyázási szaktanácsadás, valamint a szuszpenziós műtrágyák - esetlegesen sorközműveléskor kijuttatva. Megjelentek a nagy termőképességű hibridek, velük a monokultúrás termesztés és a magas tőszámok alkalmazása. A magas csíraszám megtartásához elengedhetetlen volt a talajfertőtlenítés, ekkor még kemény szerves-foszforsavészter hatóanyagú szerekkel.
K: Melyek voltak ekkoriban a jelentősebb kártevők?
CSA: A talajlakók, nálunk elsősorban a drótférgek. De csemegekukoricában az öntözés hatására felszaporodó mocskos pajor is problémát okozott.
K: Mi volt a helyzet a korai kártevőkkel?
CSA: Az erős talajfertőtlenítők mellett a fritlégy és a barkók nem jelentettek problémát. Az akkori vetésforgó feltételezte a feszes és agresszív technológiát. Példa erre a cukorrépa kötelező talajfertőtlenítése.
K: Hogyan változott a technológia a rendszerváltás után?
CSA: Az öntözés nagy területen ellehetetlenült a táblák felaprózódása miatt, a cukorrépa talajfertőtlenítése pedig korlátozódott. A sekély szántás folyományaként megjelentek a mélyen gyökerező gyomok, a gyomirtási technológia miatt pedig elterjedtek a melegkedvelő kétszikűek. A gyomosodás kedvezett a mocskos pajor felszaporodásának. A drótféreggel is nagy gondok voltak. Ezek a problémák manapság kezdenek visszaköszönni.
K: Ön mikor találkozott először kukoricabogár-kártétellel?
CSA: 2004-2005-ben. Igen gyorsan felszaporodott és komoly fertőzést okozott.
K: Ekkor mivel védekeztek?
CSA: A Gauco, Poncho és Cruiser csávázószerek nem jelentettek megfelelő védelmet. Akkoriban jött be a Force. A kukoricabogár elleni védekezésre a mai napig azt alkalmazom.
K: Használt csávázószeres technológiát is?
CSA: Igen, az olyan területeken, akol a kukoricabogár-fertőzés minimális volt.
K: 2005-2013-ig lépett fel jelentős barkó vagy mocskos pajor kár?
CSA: A barkó- és a bolhakár volt jelentős.
K: Ilyen esetben látott különbséget a neonikotinoidos terheléssel járó csávázási technológiák alkalmazásával?
CSA: Igen. Ezek megfelelő védelmet nyújtottak, a csávázott állományban nem volt károsítás.
K: Mit szólt a neonikotinoidok 2013-as korlátozásához?
CSA: Megnehezítette a növényvédők munkavégzését, a döntéshozást és esetenként kényszerített magasabb környezetterheléssel járó technológiák alkalmazására, mint például a klórpirifosz hatóanyag használatára.
K: Teret nyertek ezzel a korai kártevők?
CSA: Igen, teret nyertek a barkók, de elsősorban a drótférgek felszaporodását emelném ki.
K: Előfordult-e, hogy ez külön védekezésre adott okot?
CSA: Igen, esetenként előfordult hogy szükség volt állománykezelésre is.
K: Ha lenne lehetősége neonikotinoiddal csávázott vetőmagot vásárolni, élne-e a lehetőséggel?
CSA: Igen, mindenképpen.
K: Mit mondana termelőtársainak miért használják ezt a technológiát?
CSA: Azért, mert egyéb szerekkel szemben még hasonló árfekvés esetén is kisebb környezetterheléssel járnak el. Munkaszervezési előnye is van, mert nem kell számolni a kijuttatási költséggel és nem időjárásfüggő.