Az elérendő magminőséget, tisztaságot, szalmaállapotot és az elfogadott szemveszteséget az üzemeltető, illetve a betakarítást megrendelő, a munkát irányító felelős szakember határozza meg. A cél, az ezen elvárásoknak megfelelő optimális kombájnbeállítás, majd ennek a változó betakarítási körülményekhez igazodó folyamatos fenntartása. A gépteljesítményre, az áteresztőképességre a minőségi mutatók és a veszteség ellentétesen hatnak, minél tisztább magot, jobb szalmát szeretnénk, vagy alacsonyabb szemveszteség elérésére törekszünk, annál nagyobb kompromisszumra lesz szükségünk az egységnyi idő alatt betakarítható termés mennyiségének tekintetében.
Ahhoz, hogy objektíven meg tudjuk határozni az elérhető minőségi és teljesítménymutatókat, több tényezőt kell figyelembe vennünk.
Veszteség nélkül nem lehet aratni, viszont a megengedett veszteségszint célszerű megválasztása jelentősen befolyásolja a gép kihasználtságát, ezzel összefüggésben a betakarítás eredményességét is. Az általánosan elfogadott szint a hozamhoz viszonyított 1-1,5%-os szemveszteség, de ettől eltérő célszerű, véletlenszerű, esetleg illuzórikus igények és elképzelések is lehetnek.
A 1,5%-os cséplési veszteséget azért érdemes megcélozni, mert ezt meghaladva már gépterhelés kismértékű növelésével is jelentős mértékű veszteség növekedés jár együtt.
A cséplési veszteségen a kombájn mögött, a szalma rendben, illetve a rend alatt található szabad szemeket értjük, ha a szecskázó vagy a pelyvaterítő működik, akkor ezek hatását is figyelembe kell vennünk az értékelésnél.
A veszteség meghatározásakor fontos, hogy a cséplési veszteségtől különítsük el az egyéb veszteségeket, mint a betakarítás előtti veszteség (pergés, viharkár), a vágórész/adapter veszteség, a tömítetlenségi veszteség (pl. egy rosszul bezárt tisztítónyílás vagy hibás tömítés). Ezen veszteség-összetevők mennyiségét le kell vonni a rend alatt talált szabad szemek számából.
Szemveszteséget a szakmai irányelveknek megfelelően beállított cséplő, magleválasztó és tisztítórendszerrel üzemeltetett kombájnnál mérjük úgy, hogy a gép a mérés előtt legalább 30 métert folyamatosan dolgozva teljesen feltöltődjön, lehetőség szerint rendrakás módban (pelyvaterítést kikapcsolva) a gép után a szalmarendet kézzel megrázva, a teljes cséplőszélességre jellemző egységnyi területen megszámoljuk a szabad szemeket (ne felejtsük el levonni az előzetes veszteséget, a korábban földre hullott szemeket). A tarlón összeszámolt magokhoz képest könnyebben és főleg gyorsabban használjuk az úgynevezett mérőtálcás vagy mérőkeretes rendszereket, melyeket gyakorlott kollégáink a helyszínen elvégeznek.
A rend alatt szabadon fellelhető magok, a klasszikus szemveszteség mellett ellenőrizendő a kalászban (tányéron vagy csövön) maradt csépeletlen termés mennyisége is, azonban megfelelő kombájn beszabályozással ennek a mértéke könnyen az elfogadható szintre csökkenthető. Az esetek többségében ezért ez ritkán jelent problémát, többnyire túlcsépléssel találkozunk a gyakorlatban, ami inkább a szemtörést növeli, ekkor a tört szemekből adódó veszteség magtartályban és a gép mögött is megtalálható.
A betakarított terményből vett mintából egyszerű rostálással és súlyméréssel szakembereink meg tudják határozni a törtszem mennyiségét - ezt legtöbbször szállítmányonként ellenőrzik az átvevőhelyen, de szemrevételezéssel is jól értékelhető. Fontos szempont, hogy amennyi törtszemet találunk a magtartályban, legalább annyit kint hagyunk a tarlón, mivel ott nem látszik, ezért ezt sokszor nem vesszük kellő súllyal figyelembe. Köztudott, hogy vannak cséplőszerkezetek, amelyek kifejezetten megnehezítik a törtszem elfogadható mértékének elérését, míg a korszerű tangenciális magleválasztó rendszerű, vagy a nagy átmérőjű rotoros gépeknél ez a kérdés a legtöbbször fel sem merül.
A magtisztaság értékeléséhez is már a beszállításkor, kocsinként az átvételnél kapunk pontos adatokat, de a magtartályban is látszik a beállítások erre a paraméterre gyakorolt hatása, egyszerű
kézi mérők is rendelkezésre állnak. Megjegyezzük, hogy a kombájn nem malmi tisztítógép, az úgynevezett kombájn-tiszta magminőség elérésére célszerű törekednünk, ha nem akarunk túlzott mértékű kompromisszumot kötni az elérhető gépteljesítmény terén.
Gyakorlati tanácsok a szemtörés elkerülésére és a szemveszteség csökkentéséhez
- Szerelje át a gépet az adott betakarítási szezonnak, terménynek megfelelően. Használja a fedélzeti monitor, a Go-Harvest alkalmazás, illetve a Kezelési utasítás vonatkozó előírásait.
- A cséplő, magleválasztó és tisztítórendszer alkatrészeinek megfelelő állapota és előírt alapbeállítása feltétele a megfelelő betakarítási minőségnek és teljesítménynek.
- Egyenletes anyagáram, keresztirányú eloszlás biztosítása a vágóasztaltól, adaptertől. A konzolcsiga, a kaszaszerkezet, a vágóasztal dőlés, illetve a motolla megfelelő beállítása.
- A toklászoló (a dobkosár, cséplőkosár elején) lehetőség szerint mindig legyen nyitva és a kosár teljes felülete legyen tiszta. A toklászolót, csak indokolt esetben zárjuk be (pl. árpa, durumbúza esetén), egyébként mindig legyen nyitva és a felette lévő kosárfelület legyen kitisztítva.
- Cséplésfokozó léc (szalmarázós gépeknél) kalászos gabonában (a dobkosár belépő élére) legyen beszerelve (viszont napraforgó, kukoricában le kell szerelni, illetve ki kell kapcsolni a kialakítástól függően).
- A szalmarázó ládák, a rosták és a leválasztó kosár felülete legyen tiszta (eltömődés mentes), naponta ellenőrizni kell!
- Kerüljük a túlzott mértékű magvisszahordást a kalászvisszahordón.
Fontos: hogy a rosta nyitásának tényleges értéke (mm-ben mérve) megegyezzen a kijelzőn megjelenő számértékkel (elektromos állításnál).
Amennyiben szükséges, végezze el a törekrosta, magrosta és az előtisztító kalibrációt. - Használja az Interaktív kombájnbeállító rendszert (ICA1) a kombájn beszabályozáshoz. Az Automata kombájnoptimalizáló rendszer (ICA2) fenntartja az állandó magminőséget, a beállított veszteségszintet, folyamatosan biztosítja az elérhető maximális teljesítményt (a rendszer az S700 kombájnokon utólagos felszerelő csomagban is elérhető).
- A prémium John Deere kombájnok fel vannak szerelve azokkal a telematikai rendszerekkel, amelyek azonnali rálátást biztosítanak a gépre az üzemeltető vagy a szerviz szakemberek számára.
- A KITE Zrt. Gépüzemeltetés támogató országos hálózata helyszíni segítségnyújtással, gyakorlati oktatások és elemzések segítségével biztos hátteret nyújt a John Deere kombájnok üzemeltetéséhez.
Végezze, végeztesse el a kombájn szezon utáni átvizsgálását, aratási szezonra történő felkészítését a szakszervizzel, használjon eredeti gyári alkatrészeket.
A John Deere kombájnok üzemeltetésével kapcsolatos kérdéseivel keresse bizalommal a területileg illetékes szerviz-, alkatrész-kereskedő, illetve gépüzemeltetést támogató szakembereinket. Kollégáink szakmai segítséggel és korrekt ajánlatokkal állnak a rendelkezésére, hogy az Ön kombájnja a következő aratási szezonban is megbízhatóan dolgozzon.