Míg a közvetlen költségekről könnyen dönthetünk éven belül is, addig a fix költségek sokszor adottságok. Természetesen átgondolhatják ezeket is, de a termelők, ha baj van, a termeléshez kötött ráfordításaikat csökkentik elsőként, sokszor akár fűnyíróelv-szerűen. Mi ezzel a gond? Az, hogy a ráfordítások és a termésszint kapcsolatban állnak: a csökkenő hozadék elvét követve ugyan, és csak az egyéb tényezők által megszabott maximális termésszintig, de a felhasznált inputanyagok növelik a termés mennyiségét (1. ábra).

1. ábra: A műtrágya-felhasználás és a termés kapcsolata eltérő tápanyag-szolgáltató képességű talajokon

Ez azt is jelenti, hogy a ráfordítások színvonala megszabja a lehetséges termésszintet: a tápanyagszinttel termésszintet is választunk!

Mikor éri meg gazdálkodni?

A termés, amire ökonómiai szemlélettel érdemes terveznünk, nem a maximálisan elérhető termésszint, hiszen egy bizonyos termelési intenzitás után a többletráfordítás költségét nem fedezi a többlettermésért kapott árbevétel. Azonban nem szabad a másik végletet sem célozni, mert ráfordítás nélkül csak az úgynevezett „bázistermést” – egy adott inputanyag elhagyásával kapott kontrolltermést – tudjuk megtermelni. A bázis, amiről indulunk, a termőhely adottságainak függvényében változik ugyan, de a tartamkísérletekből és saját vizsgálatainkból is tudjuk, hogy a műtrágyázás vagy a növényvédelem elhagyása esetében rendkívül alacsony hektáronkénti árbevételt jelent.

2. ábra: A gazdaságos termelés dilemmája

Mi kell ahhoz, hogy megtaláljuk az ökonómiai optimumot? A termesztési tényezők alapos ismerete, ami magába foglalja a klimatikus- és a talajadottságokat, így lehetőséget ad a termesztési körzetek, a táblák és akár a 10 x 10 méteres cellák közötti differenciálásra. Az eltérő országrészek lehetőségei, potenciálja eltér, de ez nem jelenti azt, hogy Magyarországon be kellene fejezni a növénytermesztést. A KITE Innovációs főigazgatósága azon dolgozik, hogy a megfelelő vetésforgótól és művelési rendszertől a differenciált kijuttatási térképig biztosítsuk az ökonómiai és ökológiai szempontból is optimális termelés kereteit a termelőknek.

Mit tudunk megtermelni alacsony ráfordításokkal?

A gondolat, hogy meg kell ismernünk a hazai termőhelyek jellemzőit, adottságait és az ott alkalmazott ráfordítások hatását, több mint egy évszázados, és a talajvizsgálatok fejlődését is ez motiválta. Ebbe illeszkedtek az Országos (Egységes) Műtrágyázási Tartamkísérletek (OMTK) is, amely Magyarország legismertebb szántóföldi trágyázási tartamkísérlet-hálózata, és amelyet több helyszínen, 1967 és 1969 között állítottak be. A 3. ábra 34 év műtrágyázási tapasztalatait mutatja meg 2001-ig, a búzaterméseken keresztül. A sokféle adottság mellett szembetűnő, hogy a mai költségviszonyokat és terményárakat tekintve a búzatermesztés fedezeti pontját is csak néhány helyszínen közelítették meg a kontrollparcellák terméseredményei.

3. ábra: Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek (B17-es, búza-kukorica vetésforgó) kontroll- és NPK-kezelésben részesült parcelláinak őszi búza terméseredményei (minimum és maximum) 1968-2001 között 9 helyszínen (NH – Nagyhörcsök, IR – Iregszemcse, BI – Bicsérd, KE – Keszthely, MO – Mosonmagyaróvár, HB – Hajdúböszörmény, KA – Karcag, KO – Kompolt, PU – Putnok)
Forrás: Debreczeni és Németh (2009) alapján, saját szerkesztés

De a genetikai előrehaladás, az agrotechnika fejlődése a műtrágyázástól függetlenül önmagában is hatással volt az elérhető termésszintre, ezért keressünk közelebbi példát az ország egyik legjobb termőhelyéről a kétezres évek elejéről, amit egy-két aszályos évjárattól eltekintve ma már „aranykornak” nevezhetünk (4. ábra).

4. ábra: Trágyázás tartamhatásának vizsgálata 10 év őszi búza terméseredményei alapján, látóképi mészlepedékes csernozjom talajon, búza-kukorica vetésforgóban
Forrás: Pepó és Csajbók (2014) alapján, saját szerkesztés

Az eredmények világosan megmutatják, hogy a gyenge tápanyag-szolgáltatású, műtrágyázatlan parcellák a legjobb termőhelyen is veszteségesek, nem fedeznék egy gazdaság működési költségeit sem.

Mondhatjuk, hogy csak egy évben húzzuk meg a nadrágszíjat, de egyetlen évet sem érdemes elveszíteni, ezt a döntést is a legjobb tudásunk szerint kell meghozni, ráadásul a meghozott döntéseink a mezőgazdaságban nem csak egy évre szólnak.

 
A meghozott döntéseink a mezőgazdaságban nemcsak egy évre szólnak, de az első évben is fájdalmas következményei lehetnek

A műtrágyázás elterjedését az a felismerés indította el, hogy a növénytermesztés, ha csak kivesz a rendszerből, hosszú távon fenntarthatatlanná válik. Ezt láttuk a rendszerváltás utáni évtizedben is, amikor a talajok felének káliumellátottsága közepes-gyenge szintre esett vissza és míg ’89-re a talajok 45%-ának foszforellátottsága igen jó volt, a kétezres évek elejére ez már csak 15%-ra volt igaz. Nem gondoljuk, hogy vissza kell térnünk az akkori szemlélethez, hiszen sok tekintetben meghaladta már a mai tápanyag-gazdálkodás az akkori ismereteket, azonban észben kell tartanunk, hogy miután mindent megtettünk az egészséges talaj kialakításáért, még mindig lesznek talajaink, amelyeknek egyik vagy másik, esetleg több makro-, mezo- és mikroelem-szolgáltatása nem fedezi a gazdaság fenntartását biztosító termésszintet. Az elmúlt évtizedek kísérleti eredményei a mostaninál jobb vízmérleggel rendelkező évekből is rendre visszaigazolták ezt (5. ábra).

5. ábra: KITE műtrágyázási kísérletek kontrollparcelláinak őszi búza termése 2006-ban

A trágyázás elmaradása termőhelytől függően, de alacsony termést eredményezett. Volt, ahol többé-kevésbé ellensúlyozni tudta a talaj a tápanyag-utánpótlás elhagyását, és van, ahol nem. Ez magyarázza, miért olyan sokfélék a termelők tapasztalatai, amikor a műtrágyázás hatásáról beszélünk. Igenis van olyan – és erről is szól egy szaktanácsadási rendszer – amikor egy termőtalaj bizonyos makro-, mezo- vagy mikroelemekből igen jól ellátott. De olyan is van, hogy nem, és egy kisebb többletráfordítással is jelentős eredményt érünk el. A saját gyakorlati tapasztalataink szerint nincs e tekintetben két egyforma tábla és nincs egyetlen homogén földterület sem. A PGR-ben szereplő, zónázáson alapuló talajvizsgálatok és az ezek alapján meghatározott foszforszolgáltató képesség térbeli eloszlása is jól mutatja, mennyire fontos ismernünk a gazdaság és a táblák adottságait (6. ábra).

6. ábra: A PGR-ben szereplő georeferált talajvizsgálati eredmények alapján meghatározott foszforszolgáltató képesség

Mi szolgálja a környezetünk védelmét?

A válasz egyszerűnek tűnik. Mindannyian jó minőségű és megfizethető élelmiszerhez szeretnénk jutni környezetterhelés nélkül, így könnyen válaszolhatjuk azt, hogy az extenzív, kevés ráfordítással (műtrágya, növényvédő szer) jellemezhető termelés megoldást nyújt minden fenti igényre. Ekkor azonban nem számolunk két fontos korláttal: az extenzív termeléssel alacsonyabb termésszintre rendezkedünk be, miközben az élővilág védelme érdekében új szántóterületek bevonása elképzelhetetlen (7. ábra). Sőt, a klímaváltozás megmutatta, hogy inkább azt kellene átgondolnunk, hogy mely területeket adjuk vissza a természetnek, például mint kis vizes élőhelyek, amelyek a víz megtartásán keresztül a gazdálkodásra is kedvező hatással lehetnek. Ez a gondolatmenet világosan mutatja, hogy a mezőgazdaság egyetlen lehetséges iránya a hatékonyság növelése, ami nem egyértelműen többletráfordítást, hanem inkább optimalizálást jelent: a klimatikus viszonyokhoz igazított növényválasztást, termésszintet és az ahhoz szükséges inputokat.

7. ábra: Magyarország szántóterülete (4,1 M ha) 

Amikor a környezetterhelést – karbonlábnyomot, növényvédőszer- vagy műtrágya-felhasználást – egységnyi területre összegezzük, könnyen becsaphatjuk magunkat, hiszen az egységnyi termésre, például egy tonna búzára eső terhelés lehet sokkal rosszabb is, összevetve a termőhelyspecifikus, tervezésen alapuló gazdálkodással, amely ökológiai, de gazdasági szempontból is a fenntarthatóságot célozza meg. Ezért ne extenzifikáljuk a termelést ott, ahol a ráfordításaink jól hasznosulnak, míg ismerjük fel azokat a területeket, ahol akár spórolhatunk is, miközben nagyvonalúan bánunk a természeti környezettel, mert termőföldünk „csak” ez a 4,1 millió hektár van, ezt kell megmentenünk a következő generációk számára.

Felhasznált irodalom:

Debreczeni Béláné – Németh T. (szerk.) (2009): Az Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek (OMTK) kutatási eredményei, 1967–2001. Akadémiai Kiadó, Budapest. 387 p. ISBN 978-963-05-8680-1
Kovács B. – Horváth J. – Pálmai O. – Németh T. – Győri Z. (2010): Soil analysis (for plant nutrition) in Hungary: Practice and results. Agrokémia és Talajtan, 59(1). DOI: 10.1556/agrokem.59.2010.1.15
Pepó P. – Csajbók J. (2014): Az agrotechnikai elemek szerepe az őszi búza (Triticum aestivum L.) termesztésében. Növénytermelés, 63(3), 73–94.