A nagy termőképességű fajták és hibridek termesztéstechnológiája számos ponton eltér a hazai konvencionális búzatermesztési gyakorlattól. Végrehajtása során törekedni kell az egyes technológiai elemek egyenszilárdságára és intenzitásának fokozására. 9-11 t/ha termésszint eléréséhez a következő technológiai sarokpontok betartása szükséges:
Elővetemény és talajművelés:
A búza utáni vetést kerülni kell a betegségek fokozott veszélye, valamint az árvakelésekből származó fajtakeveredés és minőségromlás miatt!
Minden olyan elővetemény, ami viszonylag későn, tehát október 1. után takarítható be és ezáltal nem lehet optimális magágyat készíteni, valamint a vetésidőt betartani, nem megfelelő előveteménynek minősül.
A legjobb elővetemények:
- az összes hüvelyes növény
- őszi és tavaszi takarmánykeverékek
- korán lekerülő nem pillangós növények
- (repce, mák, len, dohány, korai burgonya, kender)
- második kaszálás után feltört lucerna, vöröshere, valamint ezek füves keveréke
Elfogadható elővetemény:
- főnövényként vetett csemege- és silókukorica, napraforgó, valamint a szeptemberben learatott és leforgatott kukorica.
A korai vetés biztosítása érdekében kerülni kell a későn lekerülő előveteményeket!
A talajművelés során biztosítani kell, hogy az elvetett mag gyorsan és egyöntetűen keljen, majd a növény fejlődéséhez ideális körülmények alakuljanak ki. Ez azt jelenti, hogy a vetésre előkészített magágy legyen gyommentes, aprómorzsás szerkezetű, ülepedett és elegendő vízkészletű. A jó minőségű magágy eléréséhez a korábbi vetésidőhöz igazodó, a talaj nedvességtartalmának megőrzését biztosító talajművelés, illetve az alapművelés és magágykészítés közötti idő lerövidítése indokolt.
Olyan talajművelő eszközöket szükséges választani, amelyek igazodnak az elővetemény tarlómaradványának mennyiségéhez és a talaj nedvességkészletéhez.
Optimális, vagy szárazabb talajállapot esetén és a kis szártömeget visszahagyó elővetemények után a lazító elven működő talajművelő eszközök segítenek a talaj nedvességtartalmának megőrzésében, valamint a talajszerkezeti károsodások mérséklésében a művelési költségek csökkentése mellett.
Nedves talajállapot és a nagy szártömeget visszahagyó, általában később lekerülő elővetemények után a talajforgatás elvén működő eszközök használata indokolt.
A talajelőkészítési munkák elvégzésének idején fontos a mezei pocok (Microtus arvalis) egyedszámának, populációjának folyamatos monitoringja.
A búza számára megfelelő talaj biztosítása érdekében elegendő egy sekély, 18-22 cm mélységű alapművelés. A tarlóhántás során az elszóródott magok csírázását elősegítjük, illetve a talajfelszínre vezető kapillárisokat elzárjuk, ezáltal csökkentjük a talajfelszín párolgását. Tarlóápolás során lehetőségünk van a nehezen irtható, G1-es és G3-as kategóriába tartozó gyomnövények ellen szisztemikus totális herbicidek alkalmazására a kultúrnövény károsítása nélkül.
Vetés és az őszi fejlődés biztosítása:
A hazai gyakorlattól eltérően korábban, a fajták esetén szeptember 25 - október 10., a hibridek esetén szeptember 20 - október 05. között meg kell történnie a vetésnek. A korai vetés a vírusvektorok elleni védekezést a technológia kihagyhatatlan elemévé teszi. Az őszi gyomirtás szükséges eleme a technológiának, mivel az alacsonyabb vetőmagnormából (hibrid esetén 60-80 kg/ha, fajta esetén 180-200 kg/ha) adódóan a kezdeti fejlődés időszakában az alacsony tőállomány gyomelnyomó képessége is kisebb. Vetésmélysége a magágy nedvességtartalmától függően 3-5 cm.
A vetés előtt a vetőmagot kontakt vagy szisztemikus csávázószerekkel védjük a kezdeti fejlődésük során fellépő károsítókkal (kő- és porüszög fajok - Tilletia spp; Ustilago spp, szártörő és torsgomba) szemben. A talajlakó kártevők elleni védekezés megvalósítása, a kezdeti kártételük minimalizálása érdekében fontos a gyom - ezáltal tápnövényektől mentes tarló, valamint magágy kialakítása.
Vetőmag:
A programhoz fémzárolt vetőmag használata javasolt, melyeket két hatóanyagot tartalmazó szerrel csávázottan kell elvetni. A vetőmagmennyiség választásnál vegyük figyelembe a vetésidőt és a talajállapotot. Abban az esetben, ha eltérünk az optimális vetésidőtől, akkor a fajtákhoz tartozó magasabb értékeket javasoljuk.
Fajták, hibridek:
A technológiában szereplő malmi- vagy takarmány minőséget adó fajták és hibridek genetikailag rendelkeznek azon tulajdonságokkal, melyek szükségesek a kívánt termésszint eléréséhez. Az általunk javasolt, kísérleteinken alapuló tápanyag-utánpótlási és növényvédelmi technológia pedig lehetővé teszi a fajtában lévő minőségi paraméterek biztosítását a termelés folyamatában. A technológiát nyomon követve, dokumentálva pedig szeretnénk eleget tenni az élelmiszerbiztonsági követelményeknek, amelyek szintén fontos kritériumok az Európai Unió piacain.
A korábbi vetés lehetőséget ad a szívó és rágó kártevők felszaporodására (levéltetvek, atkák, kabócák), ezért vagy egy rovarölő szeres csávázást vagy esetlegesen egy állomány-permetezést kell beiktatnunk a kártevők kivédésére.
Tápanyag-utánpótlás:
A megfelelő magágy mellett biztosítanunk kell az állomány számára a könnyen hozzáférhető tápelemeket. A megfelelő N-mennyiség kijuttatása ősszel stratégiai fontosságú. Továbbá ősszel fontos a talaj foszfor és káliumtartalmának feltöltése, amely a feltáródást követően tavasszal fontos szerepet játszik a növény fejlődésében.
A 8-10 t/ha termés eléréséhez fokozott tápanyagellátásban kell részesíteni a búzát.
Talajtípustól, előveteménytől függően 380-480 kg NPK vegyes hatóanyag kiszórása indokolt. Ez feltételez minimum 140-170 kg N hatóanyag-, valamint ezzel arányos PK-kijuttatást. Tavasszal a nitrogén-fejtrágyát legalább két részletben indokolt kiszórni 50(60) - 50(40) % megosztásban fajták, 70-30% megosztásban hibridek esetében. A nagy termőképességű prémium minőségű fajta a harmadik fejtrágyát is meghálálja (virágzáskor).
Az őszi búza fajlagos tápanyagigénye egy tonna szemtermés és a hozzá tartozó gyökértömegre vetítve:
- N: 21-30 kg hatóanyag
- P2O5: 10-12 kg hatóanyag
- K2O: 17-20 kg hatóanyag
- CaO: 6 kg hatóanyag
- MgO: 2 kg hatóanyag
Az összes nitrogén-szint meghatározása az elővetemény, a talaj tápanyagszolgáltató képessége és a tervezett termés alapján történik.
1. Elővetemény:
Jó elővetemény (hüvelyes növények, őszi és tavaszi takarmánykeverékek,
korán lekerülő nem pillangós növények pl. őszi káposztarepce, második kaszálás után feltört lucerna, vörös here, valamint ezek füves keveréke) után:
N: 22 kg hatóanyag/1 tonna terméshez
Közepes elővetemény (korán lekerülő kukorica, silókukorica, napraforgó, korai
kapásnövények és a főnövényként vetett csalamádé) után:
N: 30 kg hatóanyag/1 tonna terméshez
2. Tápanyag ellátottság (talajvizsgálati jegyzőkönyv alapján):
Jó foszforellátottság alapján: 10 kg P2O5 hatóanyag 1 tonna terméshez
Közepes, gyenge foszforellátottság esetén: 12 kg P2O5 hatóanyag 1 tonna terméshez
Jó káliumellátottság alapján: 17 kg K2O hatóanyag 1 tonna terméshez
Közepes, gyenge kálium ellátottság esetén: 20 kg K2O hatóanyag 1 tonna terméshez
3. Tervezett termésszint alapján:
Makro tápelemek | Elővetemény – ellátottsági szintek | 8 tonna/ha termés szint | 10 tonna/ha termés szint |
N: hatóanyag | Jó elővetemény | 168 kg | 210 kg |
| Közepes elővetemény | 240 kg | 300 kg | |
P2O5: hatóanyag | Jó ellátottság | 80 kg | 100 kg |
| Közepes, gyenge ellátottság | 96 kg | 120 kg | |
K2O: hatóanyag | Jó ellátottság | 136 kg | 170 kg |
| Közepes, gyenge ellátottság | 160 kg | 200 kg |
Az egyes Agrár-Környezetgazdálkodási célprogramok előírásait figyelembe kell venni a tervezett terméshez számított nitrogén-hatóanyag meghatározásánál.
A nitrogén kijuttatása ősszel:
Ősszel nagy szár- és gyökértömeget visszahagyó elővetemény után hektáronként 25-50 kg, míg a kevés szár- és gyökértömeget hagyó elővetemény és kedvező talajszerkezet esetén hektáronként 10 (pillangósok)-25 kg nitrogén-hatóanyag kijuttatását javasoljuk.
