Mesélj egy kicsit a kezdetekről!

A pályafutásomat gyakornoki pozícióban terménymintázóként kezdtem, fél évig Nádudvaron dolgoztam, majd Nagykállóba kerültem szintén gyakornokként. Ebben az időszakban az volt a feladatom, hogy új partnereket keressek fel, megismerkedjek velük, bemutassam nekik a KITE-t és kapcsolatot építsek. Körülbelül fél év után lehetőségem nyílt átvenni Szabolcs-Szatmár-Bereg megye középső részét, a Nyírséget. Ez akkoriban egy nehezebb, gyengébb adottságú területnek számított, így igazi kihívást jelentett. Úgy érzem, sikerült bizonyítanom, négy-öt évet dolgoztam ezen a részen, ez idő alatt kialakítottam egy stabil partnerkört. 2020 óta a megye keleti térségben dolgozom agronómiai üzletkötő-szaktanácsadóként, ez a terület pedig igazán közel áll hozzám.

Milyen volt számodra a kezdeti időszak?

Őszintén szólva teljesen új világba csöppentem. A családomban senki sem foglalkozott mezőgazdasággal, így semmilyen agrár hátterem nem volt. Amikor először megérkeztem Nádudvarra, meglepett, hogy mekkora szervezettel és milyen komoly infrastruktúrával rendelkezik a KITE. Eleinte természetesen idő kellett ahhoz, hogy megszokjam a vállalati működést és a szabályokat, de a gyakornoki program sokat segített ebben. Az sem volt könnyű, hogy távol voltam az otthonomtól. Hiányzott Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, ezért örültem, amikor fél év után Nagykállóba kerülhettem. Ott ugye gyakornokként folytattam, majd 2016 tavaszán agronómiai üzletkötő-szaktanácsadó lettem.

Miért éppen a mezőgazdaságot választottad, ha nem volt agrárkötődésed?

Az igazság az, hogy eredetileg orvosi egyetemre készültem. Az agrármérnöki szak tulajdonképpen egy „B terv" volt a felvételinél. Végül egyetlen ponttal maradtam le az orvosiról, így kerültem a környezetgazdálkodási agrármérnöki szakra. A Debreceni Egyetemen végeztem el a BSc és MSc képzést, majd a növényvédelmi szakmérnöki képzést is, utóbbit már levelező tagozaton. Amikor még a szakmérnöki képzést végeztem, álláshirdetéseket nézegettem, és akkor találtam rá a KITE-re. Akkor még nem sokat tudtam a vállalatról, de jelentkeztem. Többkörös kiválasztási folyamaton vettem részt és végül sikerült bekerülnöm.

Nem bántad meg, hogy eltértél az eredeti célodtól?

Egyszer egy orvos azt mondta nekem, hogy az orvosi egy olyan diploma, amit fiatalon kell megszerezni, mert ha akkor nem csinálja meg az ember, később már valószínűleg nem fogja. Azt is hozzátette, hogy, ha valaki megszerzi az orvosi diplomát, utána még bármi lehet belőle. Ez sokszor eszembe jutott, de ma már nem bánom a döntésemet. Falun nőttem fel, mindig közel állt hozzám a természet és a növények világa, így az agráriumban is megtaláltam a hivatásomat. Ráadásul a munkám nemcsak az értékesítésről szól, gyakorló növényorvosként is dolgozom, rendszeresen járom a területeket és segítem a partnereket.

Kik segítették leginkább a szakmai fejlődésedet?

Nagyon sokat köszönhetek a KITE akkori Fejlesztési Igazgatóságának, amely ma már Innovációs Főigazgatóságként működik. A fejlesztő kollégák a kezdetektől fogva rengeteget segítettek. Éveken keresztül bármilyen szakmai kérdéssel fordulhattam hozzájuk. Nem volt olyan kérdés, amit ne tehettem volna fel nekik, mindig készséggel segítettek. Ez óriási támogatást jelentett a pályám elején, és nagy szerepe volt abban, hogy szakmailag folyamatosan fejlődni tudtam.

Hogyan alakult a kapcsolatod a partnerekkel? Kezdőként nehéz volt bizalmat építeni?

Amikor kiderült, hogy üzletkötő leszek, őszintén szólva tartottam tőle, hogyan fogok boldogulni a partnerekkel. Aztán gyakornokként elkezdtem új partnereket felkeresni, később pedig szaktanácsadóként is együtt dolgoztam velük, és azt tapasztaltam, hogy jól működik a kommunikációm. Nem vagyok nagy szónok, de igyekszem röviden és lényegre törően kommunikálni, ami a szabolcsi gazdálkodóknál jól működik. A partnerek viszonylag hamar megbíznak bennem, ebben szerintem a magabiztosság is közrejátszik. Az egyetemen azt tanultam, hogy soha ne mondjuk azt, hogy „nem tudom”, hanem azt, hogy utánajárunk és megkeressük a megoldást. Ezt a szemléletet a mai napig igyekszem követni.

Van olyan sikerélményed, amire különösen büszke vagy?

Konkrét eseményt nehéz kiemelni, de maga a fejlődés mindenképpen ilyen számomra. Úgy kezdtem ezt a pályát, hogy semmilyen gazdálkodói háttérrel nem rendelkeztem, ma pedig eljutottam oda, hogy a partnereim bíznak bennem, hitelesnek tartják a tanácsaimat, és azok a gyakorlatban is működnek. Persze üzletkötőként az is feladatom, hogy értékesítsek, de vannak helyzetek, amikor inkább azt mondom a partnernek, hogy most erre nincs szüksége. Ha úgy látom, hogy egy termék nem az adott problémára való, akkor ezt őszintén elmondom. Szerintem hosszú távon így lehet valódi bizalmat építeni.

Mennyiben más ma agronómiai üzletkötőnek lenni, mint tíz évvel ezelőtt?

Szerintem ma nehezebb. Egyrészt ott vannak az időjárási szélsőségek. Az elmúlt években szinte minden szezonban komoly kihívást jelentett a szárazság és az egyre kiszámíthatatlanabb időjárás. Emellett a piaci verseny is erősebb lett. Korábban kiszámíthatóbb volt a gazdálkodás, ma viszont sokkal több tényezőre kell egyszerre figyelni.

Milyen sajátosságai és nehézségei vannak a területednek?

A területem egyik sajátossága, hogy sokan termesztenek kukoricát. Ez a növény a területi adottságokból fakadóan még az enyhe aszályt elviseli, de az elmúlt időszakban már nem enyhe, hanem komoly szárazsággal kellett szembenézni. A szatmári részen jellemzően kötött, sáros talajok találhatók. Ezek a korábbi, csapadékosabb években jelentettek nagyobb problémát, mert nehéz volt megművelni a talajt és a betakarítás is nehézkesebben ment. Ennek a területnek az enyhébb szárazság még kedvező is lehet, ezért azt gondolom, hogy jelenleg továbbra is a jobb adottságú térségek közé tartozik.

Hogyan készültök fel a szezonra?

A felkészülés már januárban és februárban elkezdődik a továbbképzésekkel, valamint a kereskedelmi és konstrukciós szerződések megkötésével. Gyakorlatilag februártól június közepéig folyamatos és intenzív munkát végzünk. A továbbképzések nagyon sokat segítenek. Sokszor közösen vitatjuk meg, hogy milyen témák kerüljenek bele a programba, mire vagyunk kíváncsiak, illetve mely területeken van szükségünk több vagy frissebb tudásra.

Miben fejlődtél a legtöbbet az elmúlt évek során?

A partnerkezelésben sokat fejlődtem, de talán még inkább a szakmaiságban. Úgy gondolom, hogy minden erre épül. Ha szakmailag felkészült az ember, akkor tud igazán érvényesülni. Emellett mozgékony ember vagyok, szeretek terepen dolgozni, nem irodában ülni. Agilis is vagyok, gyorsan reagálok a helyzetekre, és ezek a tulajdonságok sokat segítenek a munkámban. Mindig azt akartam elérni - és ez sikerült is, - hogy a partnerek a döntéseknél számítsanak rám és szakmai partnerként kezeljenek, ne egyszerű értékesítőként.

Hogyan telik egy átlagos munkanapod?

Sok kollégám előre megtervezi a teljes hetét, én viszont másképp dolgozom. Előző este eldöntöm, melyik településre megyek másnap, reggel pedig elindulok, és ott keresem fel a partnereket. Általában egy térségre koncentrálok, nem szeretek egyik körzetből a másikba ugrálni. Arra is figyelek, hogy a napot ne adminisztrációval kezdjem. Ha reggel leülök papírmunkát végezni, megtörik a lendületem. Inkább először a terepi munka, a partnerlátogatások következnek, és csak utána jönnek az adminisztratív feladatok.

Mit szeretsz a legjobban a munkádban?

A szabadságot. Szeretem, hogy nem egy irodában ülök egész nap, hanem folyamatosan úton vagyok. Szeretem az emberekkel való kapcsolatot, azt, hogy minden partner más, minden helyzet más. Emellett nagy öröm, amikor egy szaktanács beválik, és a partner pozitív visszajelzést ad. Ezek a pillanatok sokat jelentenek.

Miben látod a KITE legnagyobb erősségét?

A komplexitásban. Ez talán sokszor elhangzik, de valóban ez az egyik legfontosabb előnyünk. Több területen is támogatni tudjuk a partnereinket, emellett pedig a szakmaiságot tartom a legnagyobb értékünknek. A partnereink gyakran mondják, hogy szinte nincs olyan szakmai kérdés, amire ne tudnánk választ adni. Ha új technológiát szeretnének bevezetni vagy valamilyen problémára keresnek megoldást, sokszor elsőként hozzánk fordulnak.

Mit tanácsolnál azoknak, akik a KITE-nél szeretnének dolgozni?

Azt, hogy jelentkezzenek, ha valóban ezt a pályát érzik magukénak. Fontos, hogy legyen bennük szakmai alázat, tanulási vágy és kitartás. Az elején nem könnyű. Új partnereket felkeresni, becsöngetni ismeretlen emberekhez és felépíteni a bizalmat nem mindig kellemes feladat. Ehhez türelem kell, mert nem egyik napról a másikra jönnek az eredmények. Viszont, ha valaki kitartó, folyamatosan tanul és építi a kapcsolatait, akkor szerintem hosszú távon megtalálhatja a helyét, és valóban révbe érhet.

Hogyan látod a jövődet a KITE-nél?

A jelenlegi pozícióm nagyon szeretem. Nem vágyom más feladatkörre vagy feltétlenül magasabb pozícióra. Tizenkét éve dolgozom a KITE-nél, és azt gondolom, hogy saját magammal kerülnék ellentmondásba, ha egy másik agrárcéghez mennék.  Jelenleg nem látom azt, hogy más irányba szeretnék elmozdulni.