– Milyen terület tartozik jelenleg a felelősségi körödbe a Kertészeti Üzletágon belül?
A Kertészeti Üzletágnál – működéséből adódóan –, két ágazati vezető dolgozik. Tóth Sándor kollégámhoz tartoznak a klasszikus kertészeti inputtermékek – például a fólia vagy a kertészeti vetőmag –, én pedig a specializált termékekért felelek. Idetartoznak a lombtrágyák, biostimulátorok, starter műtrágyák, biológiai növényvédelmi készítmények, valamint a kertészeti műtrágyák. Ezek szakmai és kereskedelmi oldaláért egyaránt felelős vagyok.
– Hogyan alakult a szakmai utad a KITE-nél?
2017 novemberében kerültem a céghez, azon belül is a Növényvédelmi Üzletághoz, mint junior kereskedelmi koordinátor. A Kertészeti Üzletágnál 2020 óta dolgozom. Akkoriban termékmenedzserként kezdtem, és már akkor is a lombtrágya-, biostimulátor- és startertrágya-portfólióval foglalkoztam, ami a Növényvédelmi Üzletágtól velem együtt került át a Kertészeti Üzletághoz. Később, a kertészeti műtrágyák átcsoportosításával, egy szervezeti egységhez került a speciális tápanyag-utánpótlási megoldások teljes portfóliója. Néhány év után felkészültnek éreztem magam arra, hogyha lehetőség adódik, magasabb pozícióban is kamatoztassam a tudásomat és a képességeimet, így 2024 végén a teljesítményértékelés során az ágazati vezető pozíciót egy lehetséges karriercélként jelöltem meg. Mivel ez összhangban volt az üzletágigazgató szervezeti egységen belüli elképzeléseivel, több fordulós, HR-beszélgetéseket és vezetői kompetenciateszteket is magukba foglaló kiválasztási folyamat eredményes teljesítését követően, 2025-től lehetőségem nyílt arra, hogy ágazati vezetőként folytassam a munkámat.
– Milyen tanulmányok vezettek idáig?
A Corvinus Egyetemen végeztem kertészmérnökként, majd a Debreceni Egyetemen növényorvosi mesterszakon tanultam tovább. A KITE az első munkahelyem. Őszintén szólva nem volt kifejezett célom, hogy idekerüljek, akkoriban még elég nyitott voltam minden lehetőségre. Hajdúszoboszlói vagyok, de akár költöztem volna is, ha úgy alakul. Végül több növényorvos ismerősöm és barátom is jelezte, hogy a KITE-nél a Növényvédőszer Üzletág kereskedelmi koordinátort keres. Benyújtottam az önéletrajzomat, behívtak interjúra, és viszonylag gyorsan lezajlott a háromlépcsős felvételi folyamat. Két hét alatt felvettek, és már a tavaszi szezonra kellett felkészülnöm.
– Gyorsan bele kellett tanulnod a munkába?
Igen, a KITE-s pályafutásomra jellemző volt a „mélyvíz”, de én ezt mindig bizalomként éltem meg. Amikor nagyobb felelősségű feladatokat kapok, az azt jelenti, hogy számítanak rám. Szeretem a kihívásokat, és igyekeztem mindig élni ezekkel a lehetőségekkel.
– Mit üzennél a pályakezdő önmagadnak az első munkanapodra?
Talán azt, hogy keljek fel időben, ugyanis az első napomon majdnem elkéstem. Elaludtam, és elég tempósan kellett jönnöm, hogy ideérjek. A másik pedig az, hogy legyek egy kicsit bátrabb. Az első napokon rengeteg új ember, új név, új helyzet volt, és eléggé visszahúzódó voltam. Ma már bátrabb lennék.
– Már korán tudtad, hogy ez lesz a pályád?
Tinédzserként inkább csak annyit tudtam, hogy szeretem a természetet, a zöldségeket és a gyümölcsöket. A családunk kertészkedett, sokszor azt ettük, amit megtermeltünk. Az agráriumhoz nem volt családi kötődésem. Édesanyám jogász, édesapám gépészmérnök, két bátyám pedig orvos és bíró. Sok minden érdekelt, például az orvosi pálya vagy a mérnöki terület is, de az egyetemen gyorsan kiderült, hogy a kertészet áll hozzám a legközelebb.
– Szerinted miben erős a KITE más vállalatokhoz képest?
Az egyik legnagyobb erősség a komplexitás, gép-, alkatrész- és inputkereskedelem is van. Emellett hatalmas előny a saját Innovációs Főigazgatóságunk. Az új termékeket kísérletekben vizsgáljuk, még mielőtt piacra kerülnének, így magyarországi körülmények között szerzett eredményekkel tudjuk alátámasztani a termékeink hatékonyságát.
– Mi az, ami a mai napig motivál a munkádban?
Nagyon sokrétű terület. Egyszerre van benne szakmai és kereskedelmi kihívás. A portfólió széles, folyamatosan jelennek meg új termékek és versenytársak. Emellett nagy motiváció számomra, hogy a KITE saját termékei innovatívak és prémium minőségűek. Több közülük piacvezető, és jó érzés, hogy ehhez a munkám révén én is hozzájárulhatok.
– A munkád része a partnerekkel való kapcsolattartás is. Hogyan lehet hitelesen megszólítani tapasztalt, sokszor idősebb partnereket?
A kölcsönös tisztelet a kulcs. Mindig igyekeztem alaposan felkészülni, mert a szakmai hitelességet ki kell érdemelni. Sokszor több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakemberekkel ültem tárgyalóasztalhoz, és ilyen szituációkban nagyon gyorsan kiderül a szakmai felkészültség. Volt olyan partner, aki az elején kijelentette, hogy a KITE kísérleteinek nem hisz. Két és fél órás beszélgetés után végül több mint kilenc tonnát vásárolt abból a termékből, amelyről azt mondta, soha nem fogja használni.
– Van olyan szakmai sikerélményed, amely különösen emlékezetes maradt?
Sok ilyen van. Tavaly például egy 2500 hektáron gazdálkodó partnerrel tárgyaltunk, aki már használt más biostimulátorokat. Abban maradtunk, hogy próbálja ki a mi termékünket egy területen. Amikor látta a különbséget a növény fejlődésében, végül az egész gazdaságában a KITE termékeit kezdte használni. Idén pedig már a szezon elején jelezte, hogy továbbra is alkalmazni fogja azokat.
– Mennyire fontos a vezetői támogatás egy ilyen karrierút során?
Nagyon fontos, az én pályámon is meghatározó volt a vezetői támogatás. Sira Márk kertészeti üzletág-igazgató mellett kezdtem el dolgozni a Kertészeti Üzletágnál, és rengeteg szakmai és kereskedelmi tapasztalatot köszönhetek neki. Emellett emberileg is sok pozitív visszajelzést kaptam, ami nagyon sokat számít. A jó szó vagy a dicséret sokszor többet jelent, mint gondolnánk. Amikor versenyszinten fociztam, láttam, mennyire más hatása van annak, ha egy hibára az edző negatívan reagál. Aki dolgozik, az hibázik is, ez teljesen természetes. A fontos az, hogy ilyenkor megoldást keressünk és korrigáljunk.
– Fiatal vezetőként jelent kihívást egy csapat irányítása?
A vezetői szerepre mindig úgy tekintettem, hogy teljesen mindegy, ki milyen pozícióban van, mindannyian ugyanabban a csónakban evezünk. A vezető feladata inkább az, hogy ritmust adjon, igyekezzen irányt mutatni, és segíteni abban, hogy mindenki egyszerre, egy irányba „csapja az evezőt”. Én mindig azt az elvet vallottam, hogy példamutatással lehet a legtöbbet elérni. Ha a kollégák látják, hogy valaki ugyanúgy beleteszi a munkát, ugyanúgy küzd a közös célért, akkor sokkal könnyebb együtt haladni.
– A csapatszemlélet a sportból ered?
Részben onnan, de talán még inkább a zenélésből. Több mint tíz évig játszottam egy metal zenekarban, és ott nagyon hamar kiderült, hogy akkor működik igazán jól a közös munka, ha mindenki egy irányba húz. Amikor ez megvolt, egészen különleges élményekben volt részünk, még csehországi és olaszországi turnéra is eljutottunk. Végül az élet más irányba vitt, de ez a csapatszemlélet azóta is meghatározó számomra.
– Tavaly az UltraBalaton futóversenyen is részt vettél a KITE csapatával. Milyen élmény volt?
Szenzációs élményként gondolok vissza rá. Az egész egy spontán beszélgetéssel indult, a kollégák egy képzés szünetében meséltek arról, hogy mennyit futnak, és akkor eldöntöttem, hogy én is elkezdek. Az Ultrabalatonra való felkészülés nem volt egyszerű, mert a szezon közepére esett. Sokszor este, amikor már úgy éreztem, hogy tele van a fejem, inkább elmentem futni. Egyszerre volt levezetés és motiváció. A versenyben az volt a legjobb, hogy különböző üzletágakból érkező kollégákkal futottunk együtt, akiket addig nem is ismertem, egy nagyon jó csapatélménnyel zártuk az egészet.
– Mit tanácsolnál azoknak, akik a KITE-nél szeretnének dolgozni?
Amikor szezon van, bele kell állni a munkába. Nálam az vált be, hogy ilyenkor „lehajtott fejjel” dolgoztam, és igyekeztem a legtöbbet beletenni, úgy gondolom, a cégnél látják és értékelik az akarást és a szorgalmat. Emellett fontos a folyamatos tanulás is. Sok olyan területtel foglalkozom ma – például a biostimulátorokkal –, amelyekről az egyetemen még szó sem esett, ezért gyakran munkaidőn kívül is szakirodalmat olvastam. Édesanyám mondta mindig: „nagyon sokat kell még tanulnod ahhoz, hogy rájöjj, mennyire keveset tudsz.” Nagyon egyetértek vele, minél többet tanul az ember, annál inkább látja, mennyi mindenben kell még fejlődnie.