– Mit csinál pontosan egy kockázatkezelő?
Amikor a kereskedők új partnerekkel vagy üzleti lehetőségekkel érkeznek, mi feltérképezzük a lehetőségeket és megvizsgáljuk, milyen feltételek mellett szolgálhatjuk ki őket, illetve mekkora értékben. A cél, hogy lássuk, milyen üzletbe lépünk be, és elkerüljük, hogy egy rossz döntés akár a cég profitját veszélyeztesse. Őszintén szólva a kockázatkezelés nem mindig hálás feladat, valószínűleg sokszor a kereskedők úgy érezhetik, hogy akadályozzuk a munkájukat. Pedig ugyanaz a célunk, hogy a vállalat sikeres legyen, csak mi a biztonság oldalát képviseljük. Ha a kockázatkezelő érti a kereskedelmet, akkor inkább segítség, mintsem akadály.
– Hogyan kerültél erre a területre?
Agrárgazdasági irányban tanultam az egyetemen annak ellenére, hogy az agráriumhoz nem volt erősebb kötődésem. A családomban elsőként szereztem diplomát. Középiskolás koromban még nem volt határozott elképzelésem arról, milyen irányban tanuljak tovább, és sok iránymutatást sem kaptam ezzel kapcsolatban. Annyi azonban biztos volt számomra, hogy gazdasági területen szeretnék továbbtanulni. Egy tanárom javaslatára jelentkeztem az agrárgazdasági szakra Keszthelyre, az akkori Georgikonra. Visszatekintve úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó döntés volt, hiszen hamar megszerettem ezt a területet. Az egyetemi éveim alatt az egyik csoporttársam már a KITE-hez jelentkezett, fel is vették. Később egy másik egyetemi barátom is beadta a jelentkezését a junior programba, ő biztatott arra, hogy próbáljam meg én is. Így kerültem végül a vállalathoz junior gazdálkodási menedzserként. A KITE-nél töltött idő kezdetétől fogva kockázatkezeléshez kapcsolódó feladatokat láttam el, és az évek során folyamatosan fejlődve, lépésről lépésre haladtam előre ezen a szakmai úton.
– Már az elején tudtad, hogy ebbe az irányba szeretnél menni?
Nem igazán. Az állásinterjún például még nehezen tudtam volna pontosan elmagyarázni, mivel foglalkozik egy kockázatkezelő. Később tudtam meg, hogy a kiválasztási folyamat során az is felmerült, hogy inkább kereskedelmi irányba kerüljek, végül azonban a kockázatkezelés mellett döntöttek. Utólag egyáltalán nem bántam meg, szeretem a munkám, és egy jó csapatban dolgozhatok.
– Van napi kapcsolatod a partnerekkel is?
Igen. Ugyanakkor a mi területünkön az a tapasztalat, hogyha valakivel gyakran beszélünk, az általában valamilyen probléma vagy egyeztetni való miatt történik. Ettől függetlenül idővel sok partnerrel jó, bizalmi kapcsolat alakult ki. Az üzleti életben – ahogy a magánéletben is – bárkivel előfordulhat nehézség. Ilyenkor az a célunk, hogy olyan megoldást találjunk, amely biztosítja a megtérülést, miközben a partnernek is segít kilábalni a nehéz helyzetből. Egy-egy probléma miatt nem feltétlenül kell megszakítani az együttműködést.
– Pályakezdőként mennyire volt nehéz idősebb, tapasztalt gazdálkodókkal tárgyalni?
Nem volt egyszerű feladat. Az ember frissen kikerül az egyetemről, és hirtelen olyan vállalkozókkal beszél, akik akár többmilliárdos gazdaságokat vezetnek. Ráadásul sokszor olyan kérdésekről is egyeztetni kell velük, amelyek érzékenyebbek lehetnek. Ilyenkor különösen fontos az asszertív kommunikáció. Nem számon kérően kell megjelenni, hanem partnerként. Ha sikerül bizalmi kapcsolatot kialakítani, akkor a kereskedők és a partnerek is nyitottabban fordulnak hozzánk, és könnyebb közösen megoldást találni.
– Volt mentorod a kezdeti időszakban?
Igen. Az első hat évben Rideg István kollégámmal dolgoztunk együtt, aki akkor a régió senior kockázatkezelője volt. Rengeteget tanultam tőle nemcsak szakmailag, hanem kommunikációban, problémamegoldásban is. Sok olyan tapasztalatot adott át, amit a magánéletben is lehet hasznosítani. A kockázatkezelés egyébként viszonylag kis létszámú terület, a vállalaton belül régiónként általában két szakember dolgozik, a központban pedig néhány fős csapat.
– Hogyan működik a gyakorlatban a kockázatkezelés az agráriumban?
Az egyik fontos terület a finanszírozási konstrukciók kezelése. Vannak partnereink, akik egész évben vásárolnak egy szerződés keretében, meghatározott hitelkerettel. A szezon elején meghatározzuk, mekkora keret áll a rendelkezésükre, majd a termelési ciklus során végigkövetjük a folyamatot. Figyeljük például a termény állapotát, a várható terméshozamot, azt, hogy kinek fogják értékesíteni a termést. Ha tudjuk, mikor és miből térül meg a finanszírozás, akkor már félig nyert ügyünk van.
– Mennyire kell érteni az agronómiához egy ilyen munkában?
A pénzügyi oldal a meghatározó, de agronómiai ismeretek nélkül nem lehet jól végezni ezt a feladatkört. Az időjárás, az aszály vagy a termőföld minősége mind befolyásolja a terméshozamot, ami a mi kockázatainkat is érinti. Ugyanígy fontos az is, hogy a partner milyen gépparkkal rendelkezik, van-e saját szárítója vagy tárolókapacitása. Ezek mind olyan tényezők, amelyek a megtérülés biztonságát befolyásolják.
– Mi volt a legnagyobb kihívás a kezdetekkor?
Talán az, amikor először kellett kintlévőségeket kezelni. Kaptam egy listát telefonszámokkal, és idegen embereket kellett felhívni, hogy rendezzék a tartozásukat. Ezzel elég komolyan átléptem a komfortzónámat, de pont az ilyen helyzetekből lehet a legtöbbet tanulni.
– Mi az, amit a legjobban szeretsz ebben a munkában?
Az, hogy nincs benne monotonitás. Amikor azt gondolnám, hogy minden rendben van, mindig jön egy új helyzet vagy probléma, amit meg kell oldani és mindegyik más megközelítést igényel. Emellett inspiráló közegben dolgozunk. Sok tapasztalt szakemberrel találkozunk, akiktől folyamatosan lehet tanulni.
– Milyen tanácsot adnál a pályakezdőknek?
Azt szoktam mondani, hogy nem kell megváltani a világot. Sok fiatal úgy érkezik egy munkahelyre, hogy azonnal bizonyítani szeretne, és gyors eredményeket vár magától. Természetesen bennem is megvolt ez a vágy a kezdetekkor, de rájöttem, hogy a szakmai fejlődéshez türelem kell. A mai világban sokszor azt látjuk, hogy az emberek viszonylag gyorsan munkahelyet váltanak, akár kisebb sérelmek vagy egy kicsit magasabb fizetés miatt is. Rövid távon ez lehet vonzó, de hosszú távon szerintem az igazi tapasztalat és kiteljesedés inkább abból születik, ha valaki kitart egy helyen, és végigjárja a lépcsőfokokat. Én olyan kollégákat látok magam előtt példaként, akik hosszú évek óta a cégnél dolgoznak, és folyamatosan építették fel a tudásukat. Az ő pályájuk azt mutatja, hogy a kitartó munka valóban meghozza az eredményét. Ha valaki becsülettel végzi a munkáját, nyitott a fejlődésre, és hajlandó időt adni magának, akkor előbb-utóbb megtalálja a helyét, és a befektetett energia is megtérül.