Az összes ásványi nitrogénforma gátolja a nitrogenáz enzim működését, így a nitrogénkötést is, ezért egyszeri nagy adagok kijuttatása nem javasolt. A szója fejtrágyázása nagy termésszint (4 t/ha) mellett lehet indokolt, teljes virágzástól kezdődően, teljes felületű vagy sor mellé kijuttatott N-trágyákkal.
Ettől az időponttól lehet indokolt a szója baktériumos betegségei elleni védekezés. A legjelentősebb a szögletes levélfoltosságot okozó baktérium. A többi kisebb jelentőségű. A leveleken apró, szögletes, vizenyős, sárga, majd barna foltok képződnek. A foltok közepe kiszárad, vörös lesz, amelyet világos udvar vesz körül. A foltok összeolvadnak, kitöredeznek, a levéllemez szétszakadozik. A hüvelyen vizenyős folt jelentkezik, benne nyálkás csepp jelenik meg. A magvak fertőződnek. Az esős, párás idő kedvez a fertőzésnek. Védekezni a növénymaradványok megsemmisítésével, 2-3 éves vetésváltással, egészséges vetőmaggal és 2-3 leveles kortól megelőző jelleggel, állományvédelemmel lehetséges.
A szója-peronoszpóra tüneteinek megjelenésekor védekezhetünk kontakt réztartalmú, vagy szisztemikus fungiciddel történő állománykezelés formájában. A betegséggel már a csíranövények is fertőződhetnek, mivel a maggal is terjed. Később a levelek színén sárga színű ún. „olajfolt” alakul ki. A fonákon szürkéslila penészgyep képződik. A hüvelyek is fertőződnek, amelyről a magvakra is ráhúzódik a betegség. Csapadékos, párás időjárást kedvel.
