A fejlődő növény felhozza a szikleveleket, majd megjelenik az első pár valódi levél. Elsősorban a kései vetésű napraforgót veszélyezteti a mocskospajor (Helicoverpa armigera). Nappal a rögök között tartózkodik, éjszaka károsít. A talaj felszínén közlekedik az egyik növénykéről a másikra. A talaj felszínének közelében rágja el a növényke szárát. Ellene védekezni tartamhatású készítménnyel, az esti órákban lehetséges.
A barkóknál a fő kártevő a kifejlett egyed. A napraforgó korai kártevői közé tartozik. Általában gyalogosan vándorol, és elsősorban a meleg esti órákban károsít. A bogár a leveleket karéjosan rágja. A bogár táplálkozásához a száraz, meleg évjárat a kedvező. A védekezés szükségessége és időpontja csak a napraforgó érzékeny időszakában (keléstől három lomblevélpárig) történő folyamatos táblaszintű megfigyeléssel dönthető el.
Ilyenkor indokolt a vadkártétel (európai őz, mezei pocok, mezei nyúl, üregi nyúl, dámszarvas, fácán) elleni védekezés is riasztással, ugyanis ezek a nagytestű állatok a tenyészőcsúcs leharapásával ugyancsak a teljes növény pusztulását okozzák.
