Ebben az időszakban a talajlakó kártevők közül a gabonafutrinka a legveszélyesebb. A szívó kártevők esetében a levéltetvek és a kabócák okozhatnak problémát a vírusterjesztéssel. A gabonafutrinka lárvája a talajban, egy maga készítette csőben él. Ide húzza le a kelés utáni fiatal gabonanövénykék leveleit. Csak a levél lágy részeit pusztítja el, a levélereket gubancos formában, csomóban visszahagyja. Előfordulhat, különösen a felálló levelű búzafajtáknál, hogy a „csócsárló” az 1-2 leveles növénykét tőben a talajfelszín alatt elrágja. A kártétel rendszerint egyenetlen, kisebb-nagyobb foltokban tapasztalható.
Ebben az időszakban végezzük az őszi posztemergens gyomirtást a T1 és T2 csoportba tartozó növények ellen, azok herbicidérzékeny fenológiai szakaszában.
Hol javasolhatjuk az őszi gyomirtást:
- nagy termőképességű búzáknál
- korai vetéseknél (szeptember 25. – október 10.)
- nagy széltippannal erősen fertőzött területeken
- ahol dominálnak a T1-2-es gyomok (nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, vadzab, nyári perje; tyúkhúr, pásztortáska, veronika-félék, galaj, ebszikfű, vadrepce, repcsényretek, szarkaláb-fajok, pipitér-fajok, pipacs, napraforgó)
- évelő gyomoktól mentes állományoknál (CIRAR, CONAR)
- ahol a tavaszi gépkapacitás korlátozott
- ahol az október-novemberi csapadék mennyisége eléri a 80-100 mm-t
A magról kelő egyszikű gyomfajok (pl. parlagi ecsetpázsit) esetében ez a gyökérváltás időpontja (3 leveles állapot), a magról kelő kétszikű gyomfajoknál pedig a 2-4 valódi leveles stádium a legkedvezőbb a gyomirtás hatékonyságának szempontjából.
