A korszerű mezőgazdasági gumiabroncsokkal szembeni elvárások megváltoztak. A szántóföldi tulajdonságok (a vontatási képesség, a talaj kímélése, az öntisztító képesség, szliptartomány) mellett fontossá váltak a közúti tulajdonságok (nagyobb haladási sebesség, alacsony zajszint) is.
A mezőgazdasági abroncs viszi át a vonóerőt a talajra és fontos, hogy minél hatékonyabban tegye. A szlipet vagyis az abroncs csúszását kell a lehető legkisebb értékre lecsökkenteni, hiszen ez üzemanyag fogyasztási és munkaidő többletet, illetve gumikopást is okoz. Az abroncs csúszását csökkenteni lehet az abroncs nyomásának csökkenésével, a traktor súlyának növelésével, korszerű nagy légtérfogatú abroncs alkalmazásával. Ekkor nagyobb lesz a talajjal érintkező felület, a kapaszkodó körmök is nagyobb részben találkoznak a talajjal, nő a vonóerő átvitel hatékonysága, így csökken az abroncs csúszása (szlip). Ha kisebb a nyomás az abroncsban a talajtaposás mértéke is csökken, ami alapvető elvárás egy korszerű mezőgazdasági abronccsal szemben. Már 0,6-1,0 bar nyomáson is lehet az újabb fejlesztésű nagy légtérfogatú abroncsokat üzemeltetni, de figyelembe kell venni az abroncs terhelhetőségét és a munkagép teljesítmény-igényét. Az abroncsok terhelhetőségét a gyár által kiadott katalógusokban lehet ellenőrizni. Ezeket az adatokat a nemzetközileg elfogadott jelrendszerrel az abroncsokba is belevulkanizálják.
A mezőgazdasági abroncs szerkezeti felépítése szerint lehet radiál és diagonál. A radiál abroncsoknál a felfekvési felület nagy, az öv hatására a talajnyomás egyenletesebb, csökken a talajtömörítő hatás, így nő az egységnyi területre eső terméshozam. A bordakialakítás következtében az abroncs szlip-értéke csökken, a gépek területteljesítménye növekszik.