A szója az elővetemény iránt nem igényes. Ha ősszel okszerűen művelt talajba kerül és az táplálóerőben sem szegény, kalászosok és kapások után egyaránt jól terem. Természetesen a korán lekerülő növény (pl. búza) után jobbak a feltételek a szója számára is, több idő áll rendelkezésre a talajmunkákra, a talaj biológiai beérésére. A kukorica, mint elővetemény egyenértékű a búzával, ha korán lekerül, és utána a szója igényének megfelelő talaj-előkészítés elvégezhető. Kukorica-elővetemény esetén csak a szóját nem károsító gyomirtó szereket lehet használni a kukorica kezelésére.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a szója általában nem annyira az előveteményre, mint inkább a talaj kultúrállapotára igényes.
A foszfor- és káliumellátás alaptrágyázással biztosítható, de ha vetéskor startertrágyázást is tervezünk, akkor annak foszfortartalmával is számolnunk kell.
A szója talajművelési rendszere hasonlatos a kukorica és napraforgó talajműveléséhez. Mind forgatásos, mind forgatás nélküli alapműveléssel sikeresen termeszthető. A talajművelés rendszerét elsősorban az elővetemény lekerülésének ideje határozza meg. Az elővetemény szempontjából megkülönböztetünk:
- korán lekerülő növényeket (pl. búza)
- későn lekerülő növényeket (pl. kukorica)
Talajművelés a korán lekerülő elővetemények után
A betakarítást követő munkaművelet a tarlóhántás. A tarlót 5-8 cm mélyen sekélyen hántsuk tárcsával vagy szántóföldi kultivátorral, és azonnal zárjuk le. A talaj lezárásának igen jelentős szerepe van a nedvességkészletének megőrzésében, a talaj biológiai életének beindításában.
Fontos a termesztés eredményessége szempontjából a tarló ápolása. Kerüljük a mechanikai beavatkozásokat, törekedjünk a kémiai tarlóápolásra. Glifozát hatóanyagú készítményekkel hatékonyan tudjuk kezelni a magról kelő és az évelő gyomnövényeket, és a talaj nedvességkészletét sem csökkentjük.
A korán lekerülő elővetemények után kiválóan alkalmazhatók a középmély lazítók. Művelési mélységük 35-40 cm legyen, amennyiben a földben káros tömörödött réteg (eketalp) található, a tömörödött rész alá 5 cm-re lazítsunk.
A szántás munkamélysége 30-32 cm legyen.
Talajművelés a későn lekerülő elővetemények után
A későn lekerülő elővetemények pl. kukorica betakarítása után az első munkaművelet a nagy mennyiségű szártömeg felaprítása és szétterítése a betakarítással egy menetben vagy szárzúzóval. Ilyen esetekben az alapművelés, szántás 30-32 cm mélyen történjen.
Törekedjünk az alapművelések őszi elmunkálására. Amennyiben ez nem lehetséges akkor télen fagymentes napokon, de legkésőbb 3-4 héttel a vetést megelőzően történjen meg ez a művelet. Az elmunkálás eszköze könnyűtárcsa, ásóborona vagy szántóföldi kultivátor lehet.
A tavaszi magágykészítés és eszközei
A tavaszi talajművelésünket alapvetően meghatározza a vetéstechnológiánk. A szóját vethetjük gabonavetőgéppel és szemenkénti vetőgéppel. Mindkét esetben a magágykészítést úgy kell elvégezni, hogy biztosítható legyen az egyenletes vetés és a robbanásszerű kelés. Az elmunkált területünkön kerüljük a felesleges talajbolygatást, az esetleges gyomosodás kezelésére használjunk glifozát hatóanyagú gyomirtó szereket.
A tavasszal szokásos záporok, esőzések a talajt visszatömöríthetik. A porhanyítást és a csírázó gyomok irtását inkább sekélyen járatott kultivátorral végezzük, mivel az a talaj szerkezetét jobban kíméli, nem porosítja el, és a vetés után esetleg bekövetkező zápor nem tömöríti a talajt.
Sűrűsoros technológia alkalmazásakor a vetés előtt nyissunk magágyat, a vetés mélysége alá műveljünk 1-2 cm-re és a vetésmélységig tömörítsük vissza.
Kukorica sortávolságra szójatárcsával felszerelt John Deere szemenkénti vetőgéppel vessük a szóját. A vetőgépet szereljük fel magágykészítő egységgel (hullámos tárcsa, sávtisztító, nyomásfokozó rugók), így a vetéssel egy menetben végezzük a magágykészítést. Kapcsolt műveletként lehetőségünk van startertrágya, talajfertőtlenítő, talajoltó baktérium lehelyezésére és sávpermetezésre is.
A szója csírázásához legalább 8 oC talajhőmérséklet szükséges a felső, 8-10 cm-es talajrétegben. Erőteljes keléséhez 10-12 oC körüli hőmérsékletet igényel, vetésideje a kukoricáéval megegyező: április 15 – május 10.
Vetésmélység: 3-5 cm.
A szója sortávolsága lehet 45-50 cm, 76 cm és lehet sűrített sorú, 24-35 cm is.
Gyakorlati megfontolásból (szemenkénti vetőgépek, sorközművelés lehetősége stb.) a 45-50 cm-es és a 76 cm-es sortávolság alkalmazása a legelőnyösebb, a magok egymástól való távolsága a soron belül 4-5 cm.
A szója esetében fajtától, termőhelytől, sortávolságtól és egyéb körülményektől függően, az ideális termőtő hektáronként 300-550 ezer. Ezt a kívánalmat általában a 60-100 kg/ha-os vetőmagnormával teljesítjük.
A szója, az ország klasszikus szójatermő területeit leszámítva, igényli a fajspecifikus, rizóbiummal történő oltást. A mag felületére a szójával szimbiózisban élő baktériumkultúrát juttatunk, mely a N megkötésével segíti a kultúrnövény fejlődését.
A legjobb megoldás a szója oltására az oltópor és a gombaölőszer egyidejű felvitele a mag felületére.
A magoknak a csírázáskori gyommentes magágy biztosítását tartamhatással bíró preemergens gyomirtással, esetlegesen a vetéssel egymenetben, sávpermetezés alkalmazásával valósítsuk meg. A szója gyomirtása már a terület kiválasztásánál megkezdődik. A szójából állományban nem lehet az évelő kétszikű gyomokat kiirtani. Erre az előveteményben van lehetőségünk. Ne válasszunk évelő kétszikűekkel (folyondár szulák, mezei acat) fertőzött területet, illetve erősen gyomos táblát.
