A kukorica gyomirtási technológiájában figyelnünk kell a gyomkompetíció mihamarabbi kiiktatására. A korai gyomosodásra a kukorica kifejezetten érzékeny, a gyomok jelentős mennyiségű vizet és tápanyagot vonnak el. A korai posztemergens gyomirtással hatékonyan tudunk védekezni magról kelő egy- és kétszikű gyomnövények, valamint az évelő kétszikűek ellen. A technológia előnye, hogy a már kikelt gyomnövényekkel szemben kellő hatékonysággal bír, valamint jelentős tartamhatással is rendelkezik, így biztosítva a vegetáció során a gyommentes állapotot. A gyomok fejlettségi állapota határozza meg a kijuttatási időpontot. A kétszikűek 4 leveles állapotáig és az egyszikűek gyökérváltásáig alkalmazható megfelelő hatékonysággal. A kijuttatásra alkalmas időszak viszonylag rövid, tehát nagy felületnél rendelkezzünk elegendő permetezőgép-kapacitással.
Rovarkártevők tekintetében komoly nyomásra számíthatunk évjárattól függően több fajnál is. A kukorica esetében gyakran előfordul a kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis) és a fekete barkó (Psallidium maxillosum) imágóinak károsítása, amelyek a növény legjelentősebb fiatalkori kártevői. A károsítás leginkább a kukorica kelésével egy időben okoz jelentős problémát, olykor a növény pusztulását is okozhatja. Kártételére a csírázástól, a kukorica 3-5 leveles állapotáig számíthatunk. A kifejlett bogár a csíranövényeket támadja meg. A korai és súlyos károk esetén a kukorica nem, vagy csak hiányosan kel. Később, 3-5 leveles korban, a leveleken U alakú karéjos rágások láthatók. Az ilyen levél vége megvörösödik, letörve elfonnyad és elszárad. Ha az imágók száma m2-enként meghaladja a 3-4 darabot, vagy a levélpusztulás mértéke a 20-25 %-ot, azonnal védekezni kell.
A kelést követő hűvös, csapadékos időjárás esetén a fritlégy (Oscinella frit) károsításával is számolni kell. A kukorica négyleveles koráig érzékeny a kártevő lárváinak a károsítására. A fiatal növények visszamaradnak a növekedésben és leveleik különböző módokon deformáltak lesznek. A levelek dugóhúzószerűen felcsavarodnak, hullámosodnak, hosszirányban feltekerednek, letörnek, egymással összekuszálódnak vagy bennmaradnak a levélhüvelyben (tölcsérképződés). Ezen kívül hosszan megnyúlt, behegedt rágásnyomok is láthatók rajtuk, melyek gyakran egy világos udvarral vannak körülvéve.
