Tervezés nélkül nincs precíz öntözés

2016. november 28. 15:07 |

Ahhoz, hogy a lehető legkisebb ráfordítással, a lehető legalacsonyabb veszteséggel juttassuk el a vizet a növényeinkhez precíz tervezőmunka szükséges az öntözőrendszerek megépítésénél.

Az utóbbi évtizedekben tapasztalható extrém időjárási körülményekhez igazodva a szántóföldi növénykultúrák öntözésénél kellő körültekintéssel kell megtervezni a kijutatott víz mennyiségét és annak módját is. Napjainkban a növények vízpótlásához szükséges minimális mennyiség 6 mm/nap. Nem ritka a naponta kijuttatott 8-10 mm-es mennyiség sem. Ez részben a termelt növényfajták vízigényétől, részben pedig a talaj fizikai adottságaitól függ. Az öntözés során felhasznált vízmennyiséget azonban a víznyerő helytől el kell juttatnunk a szántóföldre. Egy rendszer kiépítésénél tehát fontos számolni azzal, hogy a vizet mekkora veszteséggel, milyen energiafelhasználás mellett tudjuk eljuttatni a területre.

Energiát öntözés esetén a víz szállítására és a berendezés mozgatására használunk fel. Ahhoz, hogy ezt a lehető leghatékonyabb módon tudjuk megtenni, minden körülményt figyelembe kell vennünk a rendszer megtervezésénél. Igaz ez a legmegfelelőbb szivattyú kiválasztására és az ideális csőátmérők meghatározására is. Csak alaposan előkészített, jól átgondolt tervezés eredményezhet energetikai szempontból gazdaságos öntözést.

A csőhálózatban fellépő veszteségek csökkentése érdekében az öntözőrendszer tervezésénél az átmérők helyes megválasztása az elsődleges szempont, melyet figyelembe kell vennünk. Az alábbi példánkkal szeretnénk érzékeltetni, hogy a víz szállítása esetén mekkora megtakarítás érhető el akár már eggyel nagyobb csőátmérő megválasztásával. A példánkban átlagértékeket vonultatunk fel diesel üzemanyaggal működtetett berendezés esetén.

Tegyük fel, hogy 150 m3/h mennyiségű vizet szállítunk 1000 méter távolságra egy 160 mm átmérőjű csővezetéken. A nyomásveszteség ebben az esetben 4,7 bar, mely teljes egészében arra fordítódik, hogy a víz leküzdje az áramlás során a csőben jelentkező súrlódást. 200 mm-es átmérőjű csővezeték esetében ez a veszteség már csak 1,7 bar. A különbség tehát 3 bar, melynek az előállításához kb. 5 liter/üzemóra mennyiségű többlet gázolaj kell. Ez egy 15 év alatt átlagban 12000 üzemórát teljesítő gép esetén 60000 liter plusz üzemanyagot jelent. Tehát egy egyszerű beruházási döntés, akár kb.  15 millió forint megtakarítást is eredményezhet.

A gépek működtetésre fordított energiát szintén csak jól átgondolt tervezéssel és az adott körülmények leginkább megfelelő öntözőberendezés megválasztásával tudjuk csökkenteni. Helyes átmérőjű cső alkalmazásával, kisebb energiaigényű, jobb hajtáslánccal rendelkező, valamint hosszabb szerkezeti egységekkel szerelt gépek működtetésével jobban ki tudjuk használni az öntözni kívánt terület adottságait, ezáltal növelni tudjuk terméshozamot és a talaj szerkezetét sem tesszük tönkre. A lineár és körforgó berendezéseket alkotó tagok hossza is változott az idők folyamán. Ma már akár 72 méter hosszú is lehet egy-egy ilyen szerkezeti egység. Ezek alkalmazása mellett kevesebb járóegységgel is megoldható a rendszer felépítése, ami nem csak a meghajtás energiafelhasználásában eredményez megtakarítást, de a működtetés során kevesebb nyomvonal is keletkezik, így a talajtaposás mértéke is csökken. A Valmont cég által gyártott berendezések meghajtó motorjai ma már 0,44 kW teljesítménnyel is képesek működni. Egy ilyen egység alkalmazásával szintén a működtetésre fordított energia mennyiségét tudjuk csökkenteni. Öntöződoboknál érdemes azt is figyelembe venni, hogy a behúzásért felelős turbina ne a főáramba, hanem a mellékáramba kerüljön beépítésre. Ezzel a kialakítással elérhetjük, hogy a turbinára mindig csak annyi víz jusson, amennyi a behúzáshoz feltétlenül szükséges, így kevesebb energiát kell fordítani a berendezés működtetésére. A KITE Zrt. kínálatában szereplő Irriland öntöződobok is ilyen kialakítással rendelkeznek.

A jól megtervezett öntözőberendezés használata mellett is kiemelt figyelmet kell fordítanunk a vízkijuttatás minőségére. Amennyiben túlságosan elporlasztjuk a vizet, nagy lesz a légmozgás miatt bekövetkező elsodródás veszélye, a legkisebb szél is komoly veszteséghez vezethet. Manapság a szerkezet alá, a talaj közelébe belógatott szórófejeket alkalmaznak, mellyel növelhető az intenzitás értéke. Ehhez azonban aktív elemmel ellátott szórófejek szükségesek, melyek szélesebb szórásképet eredményeznek. Ezekben a szórófejekben egy precízen megtervezett ütközőlapka viszonylag lassú mozgásával ad perdületet a víznek, mely előnyösen befolyásolja a szórásképet. A Wobbler típusú szórófejekkel pedig egyenesen az esőhöz hasonló cseppképzés érhető el, ugyanis ezekben az ütközőlapka egyszerre forog és lötyög a legideálisabb cseppméret elérésének érdekében. 


A témával kapcsolatos kérdéseivel keresse az Öntözési üzletág munkatársait:

http://www.kite.hu/uzletagak/ontozesi_uzletag