Szőlőöntözési tapasztalatok Horvátországban

2016. július 20. szerda

Szőlőöntözési tapasztalatok Horvátországban

​​​​​​​A szőlő hazánk igen kedvelt növénye, gondoljunk akár a borszőlőre, akár a csemegeszőlőre. A szőlő-borszőlő öntözésére hazánkban tudomásunk szerint nincs gyakorlati példa – egyrészt a jó szárazságtűrés, másrészt az elterjedt nézet miatt, mely szerint, ha a borszőlőt öntözzük, a bor beltartalmi értéke csökken.

A szőlő-borszőlő öntözésére hazánkban tudomásunk szerint nincs gyakorlati példa – egyrészt a jó szárazságtűrés, másrészt az elterjedt nézet miatt, mely szerint, ha a borszőlőt öntözzük, a bor beltartalmi értéke csökken.

Ám mára a klimatikus változások nyomán annyira átalakult az éves csapadékeloszlás és a vízmennyiség, hogy lassan az a jó évjárat, amelyiket csapadékos évben szüretelték. Így hazánkban is felmerült a gazdákban az igény az öntözőrendszerek telepítésére.

A környező országok közül a Netafim, mint mikroöntözési rendszereket és anyagokat gyártó és forgalmazó cég ajánlása alapján az elmúlt hetekben szőlész partnereinkkel jártunk Horvátországban, ahol megnéztük, ott mi a gyakorlat a szőlő öntözésében.

Az öntözésre mindenhol merev falú, beépített csepegtetőelemes csöveket használnak a támrendszerre rögzítve. A csepegtetőelemek intenzitása jellemzően 1.6 liter, a csepegtetőelemek osztása 60 cm. Természetesen ettől eltérő cső használata is lehetséges – talajtól függően.

A tápoldatozás a borszőlőnél egy egyszerű oldótartállyal is megoldható. A képen látható narancssárga tartályba töltik a tápanyagot, amit az adott táblára ki szeretnének juttatni. A tartályba a főágból egy oldalvezetéken keresztül nyomással jut a víz, ott a tápanyagot megkeveri, majd a nyomás a főágba juttatja vissza.

A csemegeszőlő öntözését EC, PH alapú tápoldatozó és vezérlő automatikával oldják meg. Az alábbi képen látszik a kádak széle, melyben a tápanyagot bekeverik. A vendéglátó gazdálkodónál savadagolással egy menetben történik a tápanyag-kijuttatás. A sav egyrészt tisztítja a rendszert, másrészt tápanyag a növénynek is.

A szűrés talán a rendszer legfontosabb része. Automatizált öntözés esetén érdemes automata szűrőket alkalmazni. A képen egy 80 m⊃3;/h szűrési kapacitású, hidraulikus működésű automata szűrő látható.

Itt pedig egy nagyobb kapacitású homokleválasztót figyelhetünk meg. A csemegeszőlő ültetvény egy igen jó vízadottságú völgyben helyezkedett el, ahol két, egyenként kilenc méter mély és egymástól öt méterre elhelyezkedő kútból vették ki a szükséges összes vízkapacitást. Sajnos ez a vízbőség az esetek döntő többségében nem jellemző – a borszőlő ültetvények javarészt hegyvidéken helyezkednek el, ahol a kutak ennél lényegesen mélyebben, 100 méteren túl adnak töredék mennyiségű vizet.

A horvát szőlősgazdák ezért közüzemi vizet használnak öntözésre, ám ennek hektárköltsége igen magas. Megoldás a hegyoldalból összegyűlő vizek megfogása és több kút fúrása, a vizek szezonon kívüli tározása lehet.

Összességében elmondható, hogy átlagos években 50 mm pótlásra kell tervezni a rendszereket, száraz években és hosszú távú előrejelzéseket tekintve ez akár 200 mm is lehet. A legsarkalatosabb pont a vízbázis – hegyvidéken szinte kizárólag a kis kapacitású kutak jöhetnek szóba. Nagyon fontos a vízminőséghez igazított szűrés megválasztása, csemegeszőlőnél a szofisztikált, borszőlőnél az egyszerűbb, mennyiség alapú tápanyag-utánpótlás.

A helyi gazdák tapasztalata pedig az, hogy öntözés mellett olyan száraz évben, amikor az öntözetlen területeken egyáltalán nem volt szőlő, ők akkor is learatták a szokott mennyiséget…